Sajnos itt kell folytatnom, mert a tárhelyem elfogyott, s bővítést nem kapok.

Jó pár hónappal ezelőtt írtam a Mc Donald’s-nak, hogy elgondolkozhatnának azon, hogy csináljanak valami vega menüt, amit beletehetnek egy-egy akcióba. Mert hát nem vagyok Mc függő, de gyűjtöm a Coca Cola-s cuccokat, leginkább a poharakat, s hogy nehéz vegaként bármit enni náluk. Ígéretükhöz eltérően választ nem kaptam levelemre, de pár hete kiderült, hogy igen van vega burger kísérleti jelleggel, és csakis Debrecenben. Ráadásul 100% vega: no tojás, és a belevalót a krumplival sütik. Jah s még hagyma sincs benne. Tudom sok hír kering a Mc-ről, hogy mit hogyan készítenek, kezelne stb. De ezt próbálom félretenni, s díjazom az igyekezetüket. Képet nem találtam a neten, ha arra járok lefotózom.

Vállaltam már egyszer egy esküvői fotózást, de az csak a polgárira szólt. Ezzel szemben ez a mostani, egy egész napos elfoglaltság. Délután kezdtünk a Nagy Erdőn a Békás-tónál. Békát nem láttunk, kacsákat annál inkább. Onnan az egyetemre mentünk, ahol meglepően sokan voltak, de valójában senkit nem érdekelt, hogy mit is csinálunk mi ott. Következett a polgári, majd templomi esküvő. Végre eljutottam egy görög katolikus templomba, ahol sajnos szint úgy hideg volt mint más katolikus templomban. A szertartás szép volt, nem gyári így kiélhettem fotós vágyaimat. Ezután pedig jött a dínom-dánom, ahol már tudásom csekély ahhoz, hogy profi képeket készítsek, így szinte csak csattogtattam, hogy minden jeles pillanatról legyen egy kép. Mert igen, az egészben a legnagyobb felelősség, hogy a család az én képeim által emlékezik majd… Sok boldogságot Évi és Viktor!

Már azt hittem, hogy nem lesz mit írnom a MÁV-ról, hiszen Szegedre minden gond nélkül megérkeztünk. Ezzel szemben a visszaút nem volt zökkenőmentes. Hiába próbáltam meg előre gondolkozni, s egy viszonylag korai vonattal indulni, Ceglédnél mégis várnom kellett 55 percet, mert lekéstem a csatlakozást. Nem voltam tőle vidám. Hazaértem, s neki estem a mosásnak. Este átgondoltam az előttem álló dolgokat, s könny szökött a szemembe, hiszen egy kedves kollégám, s azt hiszem nem sértődik meg sem ő sem a barátnője ha a barátomnak nevezem, elköltözött Pestre. S így kis csipet csapatunk megfogyatkozott. Valójában semmi közös nincs bennünk: ő materialista, racionalista, kissé „kocka”, matematikus és sakk zseni. Aki ismer engem valamennyire, az tudja milyen messze is állnak ezen dolgok tőlem. De mégis valahogy egymásra hangolódtunk, s tudtunk elmélkedve beszélgetni sokat és sok mindenről. Hát.. Most messzebb került, bár cégen belül, de akkor is pár nap után szembesülök azzal a ténnyel, hogy nem szabadságon van, hanem egyszerűen nincs már a mellettem lévő asztalnál. Nos akkor minden jót kívánok Balázs!!

Szegeden sokszor nosztalgiázok, s közben pakolászok. Most olyan felfedezést tettem, aminél szavunk elakadt. A Nap szimbólumot sokan szeretik. Jó magam a melegsége, vidámsága és a színe miatt. Sosem gondoltam bele vallási vagy akár jelképi értelmébe. Így legalább két napmedált fel tudok idézni emlékeimben, melyeket éveken keresztül nyakamban hordtam. De sosem láttam azon túl, hogy egy mosolygós napocska szemmel és szájjal. De most láttam azt amit eddig soha: mindkét Nap homlokán ott díszeleg a tilak. Sőt nem csak tilak, hanem bindi is. Próbáltam emlékezni, hol jutottam hozzá, honnan van. De olyan rég volt már hogy hozzá jutottam, hogy nem emlékszem. Kutattam a neten is, de a gourangás matricán kívül nem találtam hasonlót. Ez olyan lehet, mint amikor Spanyolországban hozzájutottam táskámhoz, melyen szintén egy Nap van, s csak évek után vettem észre, hogy közepén egy ohm jel van. Vajon hány ilyen jel mellettem mentem el, vagy éltem évekig észrevétlenül?

Egy hét Szegeden: pihenés. Valójában idén nem is voltam úgy igazából szabadságon, mármint amit ténylegesen pihenéssel töltöttem volna. Így ezt a hetet erre szántam. 11 nap munkahely nélkül: hihetetlen szabadság élményt adott. Az utolsó munkahetem hosszú volt, hiszen be kellett pótolnom a lemaradásomat munkaóra szempontjából: de sikerült. Nem terveztem sok mindent a szegedi tartózkodásomra. Találkozó egy-két baráttal, semmi több. Persze egy fotózással egybekötött városnézést beiktattam volna, ha a töltőkábelt és a memóriakártyát nem Debrecenben hagytam volna. Így közel 3 órányi nézelődés után, rájöttem, hogy olcsón XD kártyát nem lehet venni. Így bízván abban, hogy semmit sem bontanak le az elkövetkező időben, a városfotózást januárra halasztottam.
A szilveszter az a csendben ülős, beszélgetős este volt, ahol épp hogy nem maradtunk le az éjfélről. Ha el is felejtettük volna akkor is a tűzijátékról és a petárdákról eszünkbe juttatták volna. szóval szépen végig hallgattuk a himnuszt s ennyi. A fogadalmakban még mindig nem hiszek, mert hiszem hogy nem a december 31 illetve a január 01 a meghatározó az életünkben. De azért tisztelem akik fogadalmat tesznek, s még tartják is azt. BÚÉK!

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában.Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek.Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat,ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott.Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.
Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.
Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.
Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta:
"Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?" Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek.
Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát.
Erre a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"

Ismét eltelt egy hónap. Újabb ételosztáshoz érkeztünk. Karácsony alkalmával nagyobb hangsúlyt fektettünk a promóciónak. Számos szolgálattal felvettük a kapcsolatot, jó pár multi cégnek is bemutattuk tevékenységünket. Sikeresen felvettük a kapcsolatot a Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete, ahol örömmel fogadtak bennünket. Nekik  köszönhetően közel 20 családdal nőtt az ellátottaink száma. Így már két helyről kapunk listát nevekkel, akik jelzik hogy szükségük lenne az általunk kiosztott ételre. Vannak akik szervezetten oldják meg, hiszen a beutazás sem olcsó, így egy család más családoknak is viszi az ételt. Volt aki 14 adagot vitt el egymaga. Jó látni ezt az összetartást. Ne hiába van a mondás: „Bajban mutatkozik meg, hogy ki jó barát”. Mikor megkaptuk a két listát, láttuk hogy épp a duplájára nőtt a rászoruló személyek száma, így megnöveltük mi is az adagszámunkat. Persze azért tartottunk attól, hogy nem jön el mindenki, hiszem más szervezetek is osztanak ételt, így bementünk a Dobozi utcai Refomix Nonprofit Kft által fenntartott nappali melegedőbe, s megkérdeztük, hogy ha kimarad étel az elhozhatjuk-e. Bíztunk benne, hogy ez csak költői kérdés. Karácsony alkalmával két meglepetéssel is készültünk. Az egyik, hogy az egy tál meleg étel mellé, nem csak teát hanem édességet is adtunk: halavát karácsonyi fűszerezéssel. A gyerekeknek pedig egy kis ajándékcsomagot állítottunk össze, mely tartalmazott egy képet és egy füstölőt. Ismét jöttek segítőink: 3 önkéntes és 2 régi harcos erősített bennünket. Az idő kedvezett, bár hullott a hó, de nem volt hideg. A vártnál kevesebb érkeztek, így a Refomixhez közel 40 adag bablevest és 5 kiló kenyeret tudtunk vinni.

A 2011-es évben közel 1500 adag meleg ételt, 300 liter teát, 100 kiló kenyeret osztottunk ki. Gyereknapon és karácsonykor édességgel egészítettük ki a „menüt”. Részt vettünk több alkalommal gyermekek tábori étkeztetésében.

Szeretnénk köszönetet mondani támogatóiknak (Demeter Ingatlanközpont; Végvári IT-Bt, Budai Róbert, Ferencz Évi), segítőinknek, önkénteseinknek: Csengének, Timinek, Enikőnek, Olíviának, Évinek, Zsófinak, Hildának, Beatrixnak, Arundhati matajinak, Dórinak, Attilának, Istvánnak, Sanyinak, Lacinak, Norbinak, Petinek, Zolinak, Lalinak, Máténak.

Köszönjük együttműködő partnereinknek: DMJV Gyermekvédelmi Intézmény Gyermekjóléti Szolgálata, Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete, Refomix, National Instruments valamint a médiáknak: Dehír, Deol, Haon, Hajdú-Bihari Napló.

Köszönjük a Govinda Étterem és Kulturális Központnak, hogy helyet és eszközöket biztosít számunkra.

És nem utolsó sorba köszönjük a debreceni Food for life csapatának: Csombor Zsuzsa, Simon Barbara, Sándor Csaba, Szecskó János, Virág László.

Találkozunk 2012-ben is.

Minden lény megszületik, minden lény szenved a betegségektől, az öregségtől, és minden lény elpusztul egyszer. Pedig mindegyik élni szeretne. Vannak, akik nem ismerik fel ezt az igazságot; ők azok, akik hajlandóak és képesek elpusztítani másokat. A gyilkosság nem csak annak okoz szenvedést, aki ellen elkövetik, hanem az elkövetőnek is, aki számtalan majdani élete során fog bűnhődni miatta. Vannak, akik nem tudják, hogy minden tettnek van valamilyen következménye. Ők azok, akik gyilkolnak, ölnek, és ezzel egyre csak halmozzák saját, jövőbeli szenvedéseiket. Valahányszor gyilkolnak, egy részük mindig együtt hal az áldozatukkal. A büntetésük elől sosem menekülhetnek el, és nem csupán ebben a világban kell szenvedniük: vannak, akik időnként valamelyik pokolban születnek ismét.

Mandala

A szó, az ősi india szent nyelvből, a szanszkritból származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas a. m. „elme”). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások, azaz mudra, a hangok, ami nem más mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak, tehát a vadzsra és a málá, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a mandala.

A mandala színeinek jelentése:

– Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom.
– Fekete: titok, megérzés, belátás, újjászületés.
– Szürke: lelki gyógyulás, szelídség, szeretet, hűség.
– Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia.
– Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia.
– Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem.
– Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség.
– Rózsaszín: érzékenység, a "belső" gyógyulása, egyetemes gyógyulás.
– Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés.
– Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom.
– Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez.
– Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó érzelmek, jólét.

E. E. Camings: Kötődés

Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.

Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben.

Hihetetlen az elme, vagy a kapcsolat, vagy a véletlen.. A lényeg hogy működik. Egyre jobban érzem, hogy életem ezen szakaszában döntést kell hoznom. Nem bonyolult, hanem egy anyagi jellegűt. De köt az anyagi energia, bár tudom váltanom kell. Amikor kissé nehezebben viselem ezt a kötöttséget, akarva akaratlanul segítséget kérek. Persze nem személy szerint, és sajnos nem is tudatosan, de valahogy mégis működik. Most sem azt a választ kaptam, hogy akkor most ezt és ezt tedd, hanem egyfajta megerősítést. S hogy mi volt az álom? Hát egy céges (ahol dolgozom) karácsonyi záró rendezvény volt. Kollégáimmal ültem, mellettünk vagyis inkább közénk vegyülve ült Devamrita Maharaja is. De csodák csodájára a záróbeszédet is ő tartotta. Néztem a mellettem ülőt, hogy melyik is a valódi. Minden egyezett kivéve hogy a mellettem ülőn nem volt brahmin zsinór. Nagy volt a zaj, nem hallottam a beszédből semmit. Az emelvényről Maharaja odajött hozzám és ennyit mondott: túl fehér vagy, láthatóan nem vagy jól. Hagyd itt ezt a társaságot, nem tesz jót neked, ez itt melletted nem a valóság s közben a brahmin zsinór nélküli „önmagára” mutatott… Hát ennyi.